Űrkutatás:
· Hosszú útra indult Curiosity
http://index.hu/tudomany/2012/08/30/hosszu_utra_indult_curiosity/
· Nézzen körül a Mars-rover leszállóhelyén!
Látványos interaktív alkalmazást készített a NASA a Curiosity rover marsi képeiből. http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20120829-curiosity-interaktiv-panorama-felvetel-a-leszallohelyrol-a-galekrater-uledekes-retegeirol.html
· Újabb szép képeket küldött haza a Curiosity a Marsról
http://richpoi.com/cikkek/tudomany/ujabb-szep-kepeket-kuldott-haza-a-curiosity-a-marsrol.html
2012. szeptember 19., szerda
• Nanotechnológia – a lepkeszárnyaktól az okostelefonokig
Az MTA Természettudományi Kutatóközpont Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetben a boglárkalepkék kék színét adó nanoszerkezetek vizsgálatával foglalkozó kutatócsoport legújabb eredményét nemrég a Royal Society Interface című folyóiratában publikálták. Munkájuk eredményei korunk csúcstechnológiai kutatásainak egyik fő vonulatában hasznosíthatók, például a napsütésben is jól látható síkképernyők kifejlesztésében vagy a színüket parancsra változtató textíliák tökéletesítésében.
2012. szeptember 18., kedd
Elektromos áram
Szuperbaktérium termeli az elektromos áramot http://index.hu/tudomany/2012/02/22/szuperbakterium_termeli_az_elektromos_aramot/
Újradefiniálják a kilogrammot
A brit National Physical Laboratory (NPL) a kilogramm definíciójának megváltoztatását tűzte ki célul. A mértékegység alapját jelenleg egy Párizsban őrzött platina-irídium-ötvözet tömege adja, noha az SI-rendszerben használt mértékegységeket manapság a Planck-állandó szerint mérik. Ha a kilogramm újramérése sikeres lesz, az olyan konstans értéket eredményezhet, amelyet a tudományban és a mindennapi életben egyaránt hasznosítani lehetne.
http://index.hu/tudomany/2012/02/21/ujradefinialjak_a_kilogrammot_a_brit_tudosok/
2012. január 8., vasárnap
Foucault ingája a Malomban
Foucault híres ingakísérletét ismételjük meg a Malomban. A Református Gimnázium és a Kecskeméti Főiskola GAMF Kara együtt dolgozta ki a kísérletet. Egy 24 méter hosszú acélsodronyra egy kb. 30 kg tömegű acélgolyót függesztünk fel, amelyet november 8-án 16 órakor indítunk el. A világűrből szemlélve azt látnánk, hogy az inga megtartja lengési síkját, a Föld pedig kifordul alóla.
A Foucault-inga egy, a Föld forgásának és a Coriolis-erő működésének szemléltetésére szolgáló kísérleti eszköz. Léon Foucault francia fizikus találta fel. A szerkezet egy hosszú, bármely függőleges síkban szabadon, órákon keresztül lengeni tudó inga, amelyet elsőként 1851-ben állítottak fel a párizsi Panthéonban.
Jean-Bernard-Léon Foucault Francia fizikus. 1819. szeptember 18-án született és 1868. február 11-én halt meg Párizsban. Eredetileg orvosnak tanult, később a kísérleti fizika kezdte el érdekelni. A Journal des Debats című lap tudományos szerkesztője lett. Munkássága során jelentős eredményeket ért el:
megmérte a fény sebességét;
rájött, hogy a fény vízben lassabban terjed, mint levegőben;
felfedezte az örvényáramokat, amelyeket Foucault-áramoknak is neveznek;
továbbfejlesztette a tükrös teleszkóp tükrét;
bebizonyította, hogy a Föld forog a tengelye körül.
Foucault ingakísérletei
Először egy 2 méteres ingát készített egy pincében, majd egy 11 métereset egy csillagászati obszervatóriumban. 1851. február 3-án a párizsi Panthéonban állította fel egy 67 méter hosszú, 28 kg tömegű ingáját. Ezt – illetve ennek állandóan működő másolatát – mind a mai napig lehet látni a Panthéonban. Az állandó működést technikailag úgy oldották meg, hogy egy elektromágnessel folyamatosan közölnek vele annyi energiát, amennyit mozgása során elveszít.
A Foucault-inga tervezett működése a MALOM-ban
Egy 24 méter hosszú acélsodronyon egy kb. 30 kilogramm tömegű acélgolyó lesz elhelyezve, amely Cardano-féle felfüggesztéssel rögzítünk (csapágyazott kardáncsukló). Ennek a felfüggesztési módnak a következménye, hogy az inga minden irányban szabadon mozoghat.
A világűrből szemlélve azt látnánk, hogy az inga megtartja lengési síkját, a Föld pedig kifordul alóla. Ezt az inga mellett elhelyezett Föld-modellen be fogjuk mutatni. A forgó
rendszerből, a Földről figyelve, azt tapasztaljuk majd, hogy az inga lengési síkja fordul el. Úgy tűnik, mintha egy oldalirányú erő hatására változna meg a lengés síkja. Ez alapján azt is mondhatjuk, hogy az inga eltérése az úgynevezett Coriolis-erőtől származik, amely a forgó koordináta-rendszerben lévő megfigyelő számára tapasztalható tehetetlenségi erő.
Az inga indítása úgy történik, hogy az oldalra kihúzott fémgolyót kikötjük egy zsinórral egy oszlophoz és elégetjük ezt a tartó zsinórt.
Kecskemét földrajzi szélességén kb. 32 óra szükséges az inga egy teljes körbefordulásához.
A számítások alapján kb. 2 óra alatt csökken a kilengés az eredetinek felére. A készülő inga a középponttól számítva 3 méteres kilengéssel (a két végpont között 6 m) indul majd, ezért terveink szerint kb. 4 óránként lesz szükség az újraindításra. Ennyi idő alatt az inga lengési síkjának látszólagos elmozdulása 45 fok. Az elfordulást egy az inga alá helyezett irányrózsával fogjuk szemléltetni és azzal, hogy a körben felállított fém rudacskákat az inga sorban feldönti.
Az inga felszerelése és kipróbálása: 2011. november 7. 22.00-tól.
Az inga indításának időpontja: 2011. november 8. 16.00-tól.
A kísérlet 2011. november 9-én 24.00 óráig látható.
Az inga elkészítésében résztvevő intézmények:
Kecskeméti Református Gimnázium
Kecskeméti Főiskola Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai Kar
MALOM
HILTI
Az égbolt rejtett csodái
A csillagos égbolt rengeteg látnivalót rejt. A Hold, bolygók és csillagok szabadsze-
mes és távcsöves látványán kívül kimeríthetetlen terítéket jelentenek a különféle
távoli halvány égitestek, melyek megpillantásához különösen tiszta és fényszennye-
zés-mentes égbolt szükséges. Tetten érni a születő csillagokat, vagy megfigyelni a
már óriási galaxissá hízott csillagpopulációkat épp úgy különösen nagy élmény, mint
ahogy egy csillag halálának elő-, vagy utófázisaiba bepillantást nyerni.
Rengeteg olyan csillagászati objektum létezik, mely olyan halvány, hogy még a leg-
nagyobb távcsövekkel sem figyelhetjük meg őket vizuálisan. A fényképezés jóval tá-
gabbra nyitja a pupillánkat: hosszú expozíciókkal a nagyon halvány objektumok fénye
is felerősíthető és teljes pompájukban megörökíthetőek – ám ez amatőr eszközökkel
rendkívüli kihívást jelent.
Az asztrofotók készítésének feltétele, hogy sötét, fényektől mentes le-
gyen az ég. A nagyon halvány objektumok igen érzékenyek a legkisebb fényszeny-
nyezésre is, ezért a városoktól távol kell menni. Magyarországon a Mátra ehhez jó
adottságokkal rendelkezik, bár a fények már oda is kezdenek felkúszni. Néha még a
köd- és felhőtakaró fölé is kerül, amely a káros fényeket letakarja – ekkor az igaziak
a körülmények. Azonban számos olyan csillagkép van az égen, amely földrajzi okok
miatt a Föld északi féltekéjéről – így Magyarországról – nagyon kedvezőtlenül, vagy
egyáltalán nem is figyelhető meg. Hogy az ott található égi csodákat is bemutathas-
suk, el kell utazni a déli féltekére. Namíbiában, a Namib-sivatag közeli helyszínek szá-
raz klímája, a kristálytiszta levegője és a rendkívül ritkán lakott terület tökéletesen
fényszennyezés-mentes mivolta igen kedvező körülményeket teremt a csillagászati
megfigyelésekre.
A kollekció bemutatásának célja, hogy az objektumokat érdekességükön
kívül a látványos és szép oldalukról is megismertesse. A képek készítésénél elsőd-
leges szempontok között szerepelt a fotográfiai szintű alkotások létrehozása, melyek
szemet gyönyörködtetőek és szórakoztatóak is amellett, hogy az igazán izgalmas és
a hihetetlen valóságot ábrázolják. A képek színe és megjelenése minden esetben a va-
lóságot tükrözi, ami természetesen némi szubjektivitást is takar, mivel az objektumo-
kat halványságuk miatt saját szemünkkel teljes pompájukban sosem láthatjuk.
A képek készítése nem egyszerű feladat. Mivel rendkívül halvány jelenségekről van
szó, megörökítésük hosszú expozíciót igényel, miközben a távcsövet nagyon pontosan
a célon kell tartani annak érdekében, hogy ne mozduljon be a kompozíció. A képek
elkészülte után némelyik halvány köd hosszadalmas számítógépes képfeldolgozással
válik csak láthatóvá, mely művelet több órán keresztül, sok esetben napokig tart.
Éder Iván 1993 óta a csillagászat szerelmese, első csillagászati élményeit a
kilencvenes években a bajai Tóth Kálmán utcai bemutató csillagvizsgálóban szerez-
te. 2000 óta foglalkozik csillagászati fényképezéssel, asztrofotózással. 2006-ig még
filmre és diára fotózott, azóta pedig digitális fényképezőgépekkel dolgozik.
Ehhez saját felszerelést, és saját készítésű távcsöveket használ. Képei jól ismertek
Európában és a tengerentúlon is épp úgy, mint a fejlettebb Távol-Keleti országokban.
Munkái rendszeresen megjelennek hazai és külföldi szaklapokban, magazinokban és
könyvekben, illetve internetes oldalakon. Számos alkalommal választották alkotását
a nap képének a NASA igen népszerű oldalán. Felkérésre gyakran tart előadásokat
külföldön és itthon egyaránt, rendszeresen oktatási jelleggel is. Munkáját a Magyar
Csillagászati Egyesület 2009-ben elismerő oklevéllel díjazta.
Támogatók:
Csepeli Munkásotthon Művelődési Ház
Magyar Csillagászati Egyesület
Csepeli Csillagász Szakkör
Digitalpress Digitális Nyomda Kft.
Csepel.info
mes és távcsöves látványán kívül kimeríthetetlen terítéket jelentenek a különféle
távoli halvány égitestek, melyek megpillantásához különösen tiszta és fényszennye-
zés-mentes égbolt szükséges. Tetten érni a születő csillagokat, vagy megfigyelni a
már óriási galaxissá hízott csillagpopulációkat épp úgy különösen nagy élmény, mint
ahogy egy csillag halálának elő-, vagy utófázisaiba bepillantást nyerni.
Rengeteg olyan csillagászati objektum létezik, mely olyan halvány, hogy még a leg-
nagyobb távcsövekkel sem figyelhetjük meg őket vizuálisan. A fényképezés jóval tá-
gabbra nyitja a pupillánkat: hosszú expozíciókkal a nagyon halvány objektumok fénye
is felerősíthető és teljes pompájukban megörökíthetőek – ám ez amatőr eszközökkel
rendkívüli kihívást jelent.
Az asztrofotók készítésének feltétele, hogy sötét, fényektől mentes le-
gyen az ég. A nagyon halvány objektumok igen érzékenyek a legkisebb fényszeny-
nyezésre is, ezért a városoktól távol kell menni. Magyarországon a Mátra ehhez jó
adottságokkal rendelkezik, bár a fények már oda is kezdenek felkúszni. Néha még a
köd- és felhőtakaró fölé is kerül, amely a káros fényeket letakarja – ekkor az igaziak
a körülmények. Azonban számos olyan csillagkép van az égen, amely földrajzi okok
miatt a Föld északi féltekéjéről – így Magyarországról – nagyon kedvezőtlenül, vagy
egyáltalán nem is figyelhető meg. Hogy az ott található égi csodákat is bemutathas-
suk, el kell utazni a déli féltekére. Namíbiában, a Namib-sivatag közeli helyszínek szá-
raz klímája, a kristálytiszta levegője és a rendkívül ritkán lakott terület tökéletesen
fényszennyezés-mentes mivolta igen kedvező körülményeket teremt a csillagászati
megfigyelésekre.
A kollekció bemutatásának célja, hogy az objektumokat érdekességükön
kívül a látványos és szép oldalukról is megismertesse. A képek készítésénél elsőd-
leges szempontok között szerepelt a fotográfiai szintű alkotások létrehozása, melyek
szemet gyönyörködtetőek és szórakoztatóak is amellett, hogy az igazán izgalmas és
a hihetetlen valóságot ábrázolják. A képek színe és megjelenése minden esetben a va-
lóságot tükrözi, ami természetesen némi szubjektivitást is takar, mivel az objektumo-
kat halványságuk miatt saját szemünkkel teljes pompájukban sosem láthatjuk.
A képek készítése nem egyszerű feladat. Mivel rendkívül halvány jelenségekről van
szó, megörökítésük hosszú expozíciót igényel, miközben a távcsövet nagyon pontosan
a célon kell tartani annak érdekében, hogy ne mozduljon be a kompozíció. A képek
elkészülte után némelyik halvány köd hosszadalmas számítógépes képfeldolgozással
válik csak láthatóvá, mely művelet több órán keresztül, sok esetben napokig tart.
Éder Iván 1993 óta a csillagászat szerelmese, első csillagászati élményeit a
kilencvenes években a bajai Tóth Kálmán utcai bemutató csillagvizsgálóban szerez-
te. 2000 óta foglalkozik csillagászati fényképezéssel, asztrofotózással. 2006-ig még
filmre és diára fotózott, azóta pedig digitális fényképezőgépekkel dolgozik.
Ehhez saját felszerelést, és saját készítésű távcsöveket használ. Képei jól ismertek
Európában és a tengerentúlon is épp úgy, mint a fejlettebb Távol-Keleti országokban.
Munkái rendszeresen megjelennek hazai és külföldi szaklapokban, magazinokban és
könyvekben, illetve internetes oldalakon. Számos alkalommal választották alkotását
a nap képének a NASA igen népszerű oldalán. Felkérésre gyakran tart előadásokat
külföldön és itthon egyaránt, rendszeresen oktatási jelleggel is. Munkáját a Magyar
Csillagászati Egyesület 2009-ben elismerő oklevéllel díjazta.
Támogatók:
Csepeli Munkásotthon Művelődési Ház
Magyar Csillagászati Egyesület
Csepeli Csillagász Szakkör
Digitalpress Digitális Nyomda Kft.
Csepel.info
2011. augusztus 11., csütörtök
Csillaghullás idén augusztusban is
Idén is látványos csillaghullás várható, amikor felettünk jár a Perseidák meteorraj.
A Perseidák az egyik legismertebb, sok fényes meteort és tűzgömböt produkáló meteorraj. Népszerűsége a meleg nyári éjszakáknak is köszönhető, de hosszú időre visszanyúló jelentkezésüknek is. Első feljegyzése kínai csillagászoktól származik, időszámításunk után 36-ból. Rendszeres japán, kínai és koreai megfigyelések születtek a VIII. és XI. század közötti időszakról, a XII. és a XIX. század között azonban csak szórványosan említik. Adolphe Quételet-nek köszönhető újkori újrafelfedezése 1835-ben Brüsszelből - ő írta le először, hogy az augusztusi meteorok a Perseus csillagkép irányából látszanak szétsugárzódni, innen ered a Perseidák elnevezés.
G.V. Schiaparelli számolta ki, hogy a meteorok pályája mennyire hasonlít az 1862-ben megfigyelt Swift-Tuttle-üstökös pályaelemeihez. Ez volt az első alkalom, hogy egy meteorrajt üstökössel hoztak kapcsolatba, illetve magyarázatot nyert, hogy miért láttak olyan sok perseida meteort az 1861-1863 közötti években. A szülőüstökös 1992-ben ismét napközelben járt, és valóban, ezekben az években látványos "kitöréseket" láthattunk az aktivitásban. A sok ezer év alatt az üstökösből származó törmelékfelhő azonban mára a teljes pálya mentés szétszóródott, így Földünk minden évben áthalad azon a térrészen, amelyben a részecskék keringenek. Az apró porszemek, amelyek bolygónkhoz viszonyítva másodpervenként 61 kilométeres sebességgel lépnek be légkörünkbe, nagyjából 100 kilométer magasságban látványos fényjelenség kíséretében lefékeződnek, szétporladnak. Már július közepétől láthatunk rajtagokat, és ez az időszak augusztus végéig is eltart.
Bár a legfényesebb tűzgömbök városi ég alatt is megfigyelhetők, a meteorok sötét, zavaró fényektől mentes ég alatt a leglátványosabbak. Gyors, rövid hullócsillagokat láthatunk, a fényesebbek pályája mentén pár másodperces utánfénylő nyomjelenség is marad, amíg az izzó ioncsatorna szét nem oszlik a felsőlégkörben. Az idei előrejelzések akár 200 meteort is jósolnak óránként (rövid időszakokra), de a tapasztalatok szerint a csúcs időpontja és mértéke csak komoly bizonytalansággal jelezhető előre. Mindezek ellenére derült idő esetén érdemes pár percet vagy órát a nézelődésre szánni. Idén sajnos zavaró tényező lesz a fogyóban lévő, már az éjszaka első felében felkelő Hold fénye, de szakmailag fontos a tényleges aktivitás minél pontosabb megfigyelése
A Perseidák az egyik legismertebb, sok fényes meteort és tűzgömböt produkáló meteorraj. Népszerűsége a meleg nyári éjszakáknak is köszönhető, de hosszú időre visszanyúló jelentkezésüknek is. Első feljegyzése kínai csillagászoktól származik, időszámításunk után 36-ból. Rendszeres japán, kínai és koreai megfigyelések születtek a VIII. és XI. század közötti időszakról, a XII. és a XIX. század között azonban csak szórványosan említik. Adolphe Quételet-nek köszönhető újkori újrafelfedezése 1835-ben Brüsszelből - ő írta le először, hogy az augusztusi meteorok a Perseus csillagkép irányából látszanak szétsugárzódni, innen ered a Perseidák elnevezés.
G.V. Schiaparelli számolta ki, hogy a meteorok pályája mennyire hasonlít az 1862-ben megfigyelt Swift-Tuttle-üstökös pályaelemeihez. Ez volt az első alkalom, hogy egy meteorrajt üstökössel hoztak kapcsolatba, illetve magyarázatot nyert, hogy miért láttak olyan sok perseida meteort az 1861-1863 közötti években. A szülőüstökös 1992-ben ismét napközelben járt, és valóban, ezekben az években látványos "kitöréseket" láthattunk az aktivitásban. A sok ezer év alatt az üstökösből származó törmelékfelhő azonban mára a teljes pálya mentés szétszóródott, így Földünk minden évben áthalad azon a térrészen, amelyben a részecskék keringenek. Az apró porszemek, amelyek bolygónkhoz viszonyítva másodpervenként 61 kilométeres sebességgel lépnek be légkörünkbe, nagyjából 100 kilométer magasságban látványos fényjelenség kíséretében lefékeződnek, szétporladnak. Már július közepétől láthatunk rajtagokat, és ez az időszak augusztus végéig is eltart.
Bár a legfényesebb tűzgömbök városi ég alatt is megfigyelhetők, a meteorok sötét, zavaró fényektől mentes ég alatt a leglátványosabbak. Gyors, rövid hullócsillagokat láthatunk, a fényesebbek pályája mentén pár másodperces utánfénylő nyomjelenség is marad, amíg az izzó ioncsatorna szét nem oszlik a felsőlégkörben. Az idei előrejelzések akár 200 meteort is jósolnak óránként (rövid időszakokra), de a tapasztalatok szerint a csúcs időpontja és mértéke csak komoly bizonytalansággal jelezhető előre. Mindezek ellenére derült idő esetén érdemes pár percet vagy órát a nézelődésre szánni. Idén sajnos zavaró tényező lesz a fogyóban lévő, már az éjszaka első felében felkelő Hold fénye, de szakmailag fontos a tényleges aktivitás minél pontosabb megfigyelése
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)