Foucault ingája a Malomban

Foucault híres ingakísérletét ismételjük meg a Malomban. A Református Gimnázium és a Kecskeméti Főiskola GAMF Kara együtt dolgozta ki a kísérletet. Egy 24 méter hosszú acélsodronyra egy kb. 30 kg tömegű acélgolyót függesztünk fel, amelyet november 8-án 16 órakor indítunk el. A világűrből szemlélve azt látnánk, hogy az inga megtartja lengési síkját, a Föld pedig kifordul alóla.

A Foucault-inga egy, a Föld forgásának és a Coriolis-erő működésének szemléltetésére szolgáló kísérleti eszköz. Léon Foucault francia fizikus találta fel. A szerkezet egy hosszú, bármely függőleges síkban szabadon, órákon keresztül lengeni tudó inga, amelyet elsőként 1851-ben állítottak fel a párizsi Panthéonban.

Jean-Bernard-Léon Foucault Francia fizikus. 1819. szeptember 18-án született és 1868. február 11-én halt meg Párizsban. Eredetileg orvosnak tanult, később a kísérleti fizika kezdte el érdekelni. A Journal des Debats című lap tudományos szerkesztője lett. Munkássága során jelentős eredményeket ért el:

megmérte a fény sebességét;

rájött, hogy a fény vízben lassabban terjed, mint levegőben;

felfedezte az örvényáramokat, amelyeket Foucault-áramoknak is neveznek;

továbbfejlesztette a tükrös teleszkóp tükrét;

bebizonyította, hogy a Föld forog a tengelye körül.



Foucault ingakísérletei

Először egy 2 méteres ingát készített egy pincében, majd egy 11 métereset egy csillagászati obszervatóriumban. 1851. február 3-án a párizsi Panthéonban állította fel egy 67 méter hosszú, 28 kg tömegű ingáját. Ezt – illetve ennek állandóan működő másolatát – mind a mai napig lehet látni a Panthéonban. Az állandó működést technikailag úgy oldották meg, hogy egy elektromágnessel folyamatosan közölnek vele annyi energiát, amennyit mozgása során elveszít.

A Foucault-inga tervezett működése a MALOM-ban

Egy 24 méter hosszú acélsodronyon egy kb. 30 kilogramm tömegű acélgolyó lesz elhelyezve, amely Cardano-féle felfüggesztéssel rögzítünk (csapágyazott kardáncsukló). Ennek a felfüggesztési módnak a következménye, hogy az inga minden irányban szabadon mozoghat.

A világűrből szemlélve azt látnánk, hogy az inga megtartja lengési síkját, a Föld pedig kifordul alóla. Ezt az inga mellett elhelyezett Föld-modellen be fogjuk mutatni. A forgó

rendszerből, a Földről figyelve, azt tapasztaljuk majd, hogy az inga lengési síkja fordul el. Úgy tűnik, mintha egy oldalirányú erő hatására változna meg a lengés síkja. Ez alapján azt is mondhatjuk, hogy az inga eltérése az úgynevezett Coriolis-erőtől származik, amely a forgó koordináta-rendszerben lévő megfigyelő számára tapasztalható tehetetlenségi erő.

Az inga indítása úgy történik, hogy az oldalra kihúzott fémgolyót kikötjük egy zsinórral egy oszlophoz és elégetjük ezt a tartó zsinórt.

Kecskemét földrajzi szélességén kb. 32 óra szükséges az inga egy teljes körbefordulásához.

A számítások alapján kb. 2 óra alatt csökken a kilengés az eredetinek felére. A készülő inga a középponttól számítva 3 méteres kilengéssel (a két végpont között 6 m) indul majd, ezért terveink szerint kb. 4 óránként lesz szükség az újraindításra. Ennyi idő alatt az inga lengési síkjának látszólagos elmozdulása 45 fok. Az elfordulást egy az inga alá helyezett irányrózsával fogjuk szemléltetni és azzal, hogy a körben felállított fém rudacskákat az inga sorban feldönti.

Az inga felszerelése és kipróbálása: 2011. november 7. 22.00-tól.

Az inga indításának időpontja: 2011. november 8. 16.00-tól.

A kísérlet 2011. november 9-én 24.00 óráig látható.

Az inga elkészítésében résztvevő intézmények:

Kecskeméti Református Gimnázium

Kecskeméti Főiskola Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai Kar

MALOM

HILTI

Az égbolt rejtett csodái

A csillagos égbolt rengeteg látnivalót rejt. A Hold, bolygók és csillagok szabadsze-

mes és távcsöves látványán kívül kimeríthetetlen terítéket jelentenek a különféle

távoli halvány égitestek, melyek megpillantásához különösen tiszta és fényszennye-

zés-mentes égbolt szükséges. Tetten érni a születő csillagokat, vagy megfigyelni a

már óriási galaxissá hízott csillagpopulációkat épp úgy különösen nagy élmény, mint

ahogy egy csillag halálának elő-, vagy utófázisaiba bepillantást nyerni.



Rengeteg olyan csillagászati objektum létezik, mely olyan halvány, hogy még a leg-

nagyobb távcsövekkel sem figyelhetjük meg őket vizuálisan. A fényképezés jóval tá-

gabbra nyitja a pupillánkat: hosszú expozíciókkal a nagyon halvány objektumok fénye

is felerősíthető és teljes pompájukban megörökíthetőek – ám ez amatőr eszközökkel

rendkívüli kihívást jelent.



Az asztrofotók készítésének feltétele, hogy sötét, fényektől mentes le-

gyen az ég. A nagyon halvány objektumok igen érzékenyek a legkisebb fényszeny-

nyezésre is, ezért a városoktól távol kell menni. Magyarországon a Mátra ehhez jó

adottságokkal rendelkezik, bár a fények már oda is kezdenek felkúszni. Néha még a

köd- és felhőtakaró fölé is kerül, amely a káros fényeket letakarja – ekkor az igaziak

a körülmények. Azonban számos olyan csillagkép van az égen, amely földrajzi okok

miatt a Föld északi féltekéjéről – így Magyarországról – nagyon kedvezőtlenül, vagy

egyáltalán nem is figyelhető meg. Hogy az ott található égi csodákat is bemutathas-

suk, el kell utazni a déli féltekére. Namíbiában, a Namib-sivatag közeli helyszínek szá-

raz klímája, a kristálytiszta levegője és a rendkívül ritkán lakott terület tökéletesen

fényszennyezés-mentes mivolta igen kedvező körülményeket teremt a csillagászati

megfigyelésekre.



A kollekció bemutatásának célja, hogy az objektumokat érdekességükön

kívül a látványos és szép oldalukról is megismertesse. A képek készítésénél elsőd-

leges szempontok között szerepelt a fotográfiai szintű alkotások létrehozása, melyek

szemet gyönyörködtetőek és szórakoztatóak is amellett, hogy az igazán izgalmas és

a hihetetlen valóságot ábrázolják. A képek színe és megjelenése minden esetben a va-

lóságot tükrözi, ami természetesen némi szubjektivitást is takar, mivel az objektumo-

kat halványságuk miatt saját szemünkkel teljes pompájukban sosem láthatjuk.



A képek készítése nem egyszerű feladat. Mivel rendkívül halvány jelenségekről van

szó, megörökítésük hosszú expozíciót igényel, miközben a távcsövet nagyon pontosan

a célon kell tartani annak érdekében, hogy ne mozduljon be a kompozíció. A képek

elkészülte után némelyik halvány köd hosszadalmas számítógépes képfeldolgozással

válik csak láthatóvá, mely művelet több órán keresztül, sok esetben napokig tart.



Éder Iván 1993 óta a csillagászat szerelmese, első csillagászati élményeit a

kilencvenes években a bajai Tóth Kálmán utcai bemutató csillagvizsgálóban szerez-

te. 2000 óta foglalkozik csillagászati fényképezéssel, asztrofotózással. 2006-ig még

filmre és diára fotózott, azóta pedig digitális fényképezőgépekkel dolgozik.

Ehhez saját felszerelést, és saját készítésű távcsöveket használ. Képei jól ismertek

Európában és a tengerentúlon is épp úgy, mint a fejlettebb Távol-Keleti országokban.

Munkái rendszeresen megjelennek hazai és külföldi szaklapokban, magazinokban és

könyvekben, illetve internetes oldalakon. Számos alkalommal választották alkotását

a nap képének a NASA igen népszerű oldalán. Felkérésre gyakran tart előadásokat

külföldön és itthon egyaránt, rendszeresen oktatási jelleggel is. Munkáját a Magyar

Csillagászati Egyesület 2009-ben elismerő oklevéllel díjazta.

Támogatók:

Csepeli Munkásotthon Művelődési Ház

Magyar Csillagászati Egyesület

Csepeli Csillagász Szakkör

Digitalpress Digitális Nyomda Kft.

Csepel.info